A Da Vinci-kód most végre életre kel, és az izgalmas regény rajongói már a filmvásznon is láthatják kedvenc szereplőiket és rejtélyeiket, hiszen a film a Cannes-i premier után csütörtök este kerül világszerte a mozikba.

- Én nagyon sokat gyanakodtam hogy ez egy könnyen átlátható blöff. És nem is nagyon akaródzott az elején elolvasni nekem, és azt mondtam, hogy nyilván azért Leonardo mert az a legegyszerűbb, és azután vannak olyan trükkök benne, ami egy egyszerű füles rejtvényben is szerepelhetne, de aztán vettem a fáradságot és elolvastam, és megmondom őszintén, hogy nagyon élveztem – meséli Vágó István.

- Nagyon meglepődtem a szereposztáson, valahogy a pasira mást képzeltem, nagyon szeretem a Tom Hankset, de valahogy nekem az első olvasat után ő egy más karakter. Tudod, ahogy én olvasok egy regényt, rögtön megjelenik előttem a szereplőkkel együtt, és valahogy ő nem az. De hát majd meglátom a filmet – magyarázza Dobó Kata.

A szereplők mellett persze a regényben felbukkanó helyszínek is legalább olyan fontosak voltak, bár a forgatásra nem mindig kapott engedélyt a stáb. A Westminster Apátság például a történet romlott teológiai elképzeléseire hivatkozva zárkózott el. A Louvre-ban csak éjszaka lehetett forgatni és mivel a Mona Lisát nem érhette fény, egy másolatot állítottak a helyére. Az összefirkált padlót és minden, a műtárgyakat is érintő jelenetet végül egy angliai filmstúdióban rögzítettek. Ám a színészek számára így is hatalmas volt az élmény.

- Ott lenni a Louvre-ban éjszaka, amikor az emberen kívül szinte csak a stáb van az egész épületben, ott járni-kelni a sok nagyszerű műalkotás között, ott állni például a Mona Lisa előtt, felemelő érzés - meséli Jean Reno.

Az izgalmas kódok és betűrejtvények mindenki fantáziáját megmozgatják, ráadásul néha még egy jól ismert Leonardo mű is okozhat meglepetéseket.

- Művészettörténet órán én mindegyik művel találkoztam a Vitruviustól kezdve az Utolsó Vacsoráig. Sőt, el is mentem, megnéztem őket, és érdekes, hogy milyen újakat tudott mutatni még azzal a plusz egy kézzel, ami a tőrt tartja, az a bizonyos huszonhetedik kéz – mondja Szabó Győző.

- Megvallom csendesen, hogy ezt a kezet nem láttam. Mentünk, néztük, jottányit sem változott az én hozzáállásom, meg a rajongásom. Valószínűleg azért írta, mert azt tényleg lehet látni, valószínűleg bennem van a hiba, hogy én nem láttam. Ez is milyen érdekes dolog, hogy ha valami rabul ejt, ha valami után akarsz menni, akkor az ilyen apróságoktól eltekintesz – nevet Rékasi.

Azoknak, akiket megragadott a regény egyátalán nem kell eltekinteniük semmitől, hiszen a szereposztás mellett az Oscar-díjas rendező, a nagy lelkesedés, és a még nagyobb  költségvetés a garancia arra, hogy a film sem lesz kevésbé izgalmas.